Ha a szív kérlel
„Légy éber, ha a szív kérlel
kezed szorítja a régmúlt emléket.
Nem az számít, mi hajt, s ámít,
a belső kincs, mely magához rándít.
Van, kiben nem leled a kitörölt éveket,
Bennük ne keresd, csak éld az életet.
Lesz, ki felfüggeszt mindent, mit elviselt
a múltját jelenbe nem hozza senki sem.
Kapaszkodik érte, sok jót remélve, segítséget kérve,
de üzenem néked, semmi jót remélve nem élhet így lénye.
Moccan a Föld mozdulj hát,
nem állhat a világ,
a holnap a vívmány,
logoszt termő kincstár.
Letenni kéne minden lélek-
mi visszatartja népe tengernyi ittléte.
Nem most van az idő,
mely ráérős, s kétlő.
Gyúrni a mát, s tenni a holnapot,
bízva Istent, növelni a hézagot.
Tedd le terhedet, lefejtjük, kérheted,
találod fényedet, öleljük kezedet.
Fond össze gyökered,
Sok lélek szövetet,
Szívüket öleled,
Lelküket vezeted,
Bíz’ Istent követed.”