„Lágy szellő suhan a nyár végi Égen,
üdvözöl Titeket a kikelet délben.
Mondj el egy imát magadért éjjel,
s hajnalban átjárja szívedet Isten.
Erős lesz ekkor már az ébredéstek,
szívetek nyújtózik a reggeli fényben.
Más lesz a nappal a végtelen hanggal,
mi dobban a zajban, s hallod közel dal van.
Lüktet az erő, mely vérben egyesítő,
karöltve fonjátok a Fénnyel az erdőt.
Sugárban szétszórtok tudást a világban
fürdőzik, integet a sok szív a virágban.”