MERJ FŰSZÁL LENNI!

Miért félsz átadni magadat egy náladnál jóval hatalmasabb erőnek?

Minduntalan erős akarsz lenni, és megingathatatlan, pedig a hatalmasságnak egy másik, szintén jelentős oldala is van.

LÉGY FŰSZÁL!

Akkor is érezd magad jól, mikor hajlékony fűszál vagy, és sebezhető, mert nem csak az erős fa a bizalom egyetlen, méltó szimbóluma!

Add át magadat TELJESEN a bizalomnak! Most! Próbáld csak!

Figyeld, hogy fűszálként hányfajta hasznosulási módod van, miközben a kozmikus erők gondoskodnak rólad! Ló vágtat rajtad felszabadultan, éhes borjú tápláléka vagy, pihentető pázsit az embernek, és nézd csak, épp valaki gyönyörködik benned! Megnyugtató közege lehetsz a természetnek, és játszótér sok gyermek élményre szomjas lelkének.

Add át magadat ennek az érzésnek! Ez egy új dimenziója a bizalom érzésének.

Kérdezed, hogyan tedd? Figyelj!

Engedd el az eddigieket! Engedd el azt, hogy csak vastagtörzsű, erős gyökérzető faként élhetsz rendíthetetlenül és stabilan.

Engedd el ezt teljesen!

Hogyan legyek fűszál? – kérdezed.

Megmutatom neked.

A fűszál nem akadályoz meg semmit, a fűszál megéli, ahogy a szél, a víz, a föld, a levegő mozgatja, és élteti.

A fűszál úgy érzi, mindenki róla gondoskodik. Légy fűszál! Próbáld csak ki!

A fűszál megretten bármitől is? Fél attól, hogy eltapossák? Figyeld csak meg.

Légy fűszál! Próbáld ki!

Milyen érzés eltaposott fűszálként létezni? Itt most pihenj meg egy kicsit.

Nem kell akarnod semmit. És legfőképpen, nem kell tökéletes fűszálnak lenni! Így legalább nem téged esznek a marhák, birkák, érzed? Hanem az egészségeset.

Míg regenerálódsz, a zöld szívedben gyönyörködik a kedves természet. Mindennek megvan a miértje, és minden folyamat tartogat valami szépet. Ha tökéletes fűszál lettél volna az adott pillanatban, akkor mostanra már tápláléka lennél az erre járó, éhes birkanyájnak. Ez is a hasznosulás egy formája, de neked most a sorsírók más utat szántak. Eltaposott fűszálként a tökéletlenség előnyei jelentik a kiválóságodat.

Ebből a tökéletlenségből, hogy már zsenge korodban eltapostak, különleges erő született. Ott vagy erős, ahol a sérülésed nyoma van. Ahogy cseperedsz, figyeld csak meg, egyre erősebb és erősebb lehetsz. Messze kitűnsz az egykori sebeiddel, melyek soha nem zavartak, egyszerűen csak a részed. Vannak, léteznek. És mostanra e különlegesség jelenti a boldogságodat.

Nem vagy átlagos fűszál általa, ugye érzed? Másképp vagy hálás a Világnak, mint bárki más a fűszálvilágban. És bár nem lettél része a birkanyáj táplálékláncának, csodaszép zöld színed sok ember szívét nyugtatja.

Része vagy a rétnek, a pihe puha messzeségnek, és minden délután mezítlábas gyermekek futkosnak rajtad, a tested a testüket cirógatja vidáman.

Sokat süt rád a Nap, és békésen pihensz meg a Hold mosolya alatt. Addig élsz, és élteted a környezetedet, míg a Földanya a hasznodat látja, és az Univerzum táplál az energiájával.

Része vagy a tél, a tavasz, a nyár, az ősz körforgásának, és megannyi kapcsolódást élsz meg egyetlen pillanat alatt. Hisz kapcsolódsz az Éggel, a csillagokkal, a láthatóval és a láthatatlannal, a saját belső folyamataiddal, az emberekkel, állatokkal, illatokkal, és megannyi csillogó szempárral.

Nyomot hagytál fűszálként megannyi képzeletben, sok szép emlékben, születésben és halálban, életet adó, megunhatatlan érzésben.

Ilyen színes létezést csak hajlékony és engedelmes fűszálként élhetsz, bízva a Mindenben, és együtt a Semmivel. Egyedül is létezel, és fűként sok társaddal együtt is jellemeznek téged.

Milyen szép is az élet!

Élsz, míg élhetsz, és fűszálként örömmel adhatod át magadat az élvezeteknek.

Molcsányi Emőke