A Férfi erős! …és veszélyes – Egy hitrendszer kialakulása

Évek óta tartó önmegfigyelő életmódomnak köszönhetően a felszíni gubancok után, mára már a tudatalattiban fellelhető gyökereket fedezem fel, melyek ismerete meghatározza a döntéseimet, választásaimat, a világszemléletemet.
Nőként az igényeim az elmúlt években gyökeres változásokat éltek meg, olykor nagy tempóban, és volt, hogy a folyamatok lassú vízként mosták az elképzelt partokat.

Az ősbizalommal végzett munka a felszínre hozta, és tisztán átláthatóvá tette számomra, hogy bár mindig is erős férfire vágytam, mégis annak közelségében zavart vagyok, és nem adom önmagam.
Nemhogy nem vagyok önmagam, ráadásképpen még előkaparok a viselkedési raktáramból egy számomra is érthetetlen, ostoba változatot, szelektív értelemmel, és lelassult, már-már idegesítő reakcióidővel, és persze bugyuta szöveggel.

Az igazi Én, meg mintha egy üvegbúrába lenne bezárva, ahol nem hogy a hangját nem hallathatja, de a jelenléte is láthatatlan.

A másik megoldás, – a kedvencem, mert jó sokáig kísért engem – az a kemény, tökös, megközelíthetetlen nőszemély. Nem kell kímélni, kérem szépen, elvégzek én mindent, még fát is hasíthatsz a hátamon, olyan kemény legény vagyok, mindent egymagam megoldok!
A legszomorúbb, hogy egyik sem én vagyok.
A felnőtt korú, ám férfi mivoltukat meg nem élő pasik mellett büszkén vállaltam a nőiségem, mert nem voltam veszélyben. Játszottam, és a figyelmüket őszintén élveztem. Akkor a nagybetűs, férfi szerepét bátran vállaló Férfi mellett miért viselkedem magamból kifordulva, szélsőségesen?

Az Ősbizalom rezgésszintet fenntartó meditáció érkezett a segítségemre, ami az aktuális megválaszolatlan kérdéseinket, problémáink alap gyökereit segít feltárni, megérteni, és az átírással azon felülemelkedni.

Gyönyörűen vezet végig az ősbizalom biztonságos terében, és olyan tudatalatti tartományokból emeli ki az emlékeket, melyet egykor a mélyre temettél el. A gyökere majd mindennek a csalódás, a félelem, a bizalom megtörése.
Nálam a fent felfedezett reakcióm alap élménye, – ahogy a rezgésszintet fenntartó meditációban ezt megélhettem – hogy kicsi lányként még Apukám volt a szerelmem, a nagybetűs Férfi, a biztonság megtestesítője, az Isten egy darabkája, akiben mindig, minden körülmények között bízhatok, és megvéd, mert erős és bátor. Az érzés megkérdőjelezhetetlenségét a meditációban is újra megéltem. Így, felnőtt fejjel nagyon szép emlékeztető élmény volt ez nekem.
Aztán megkerestem az életutamon azt a pillanatot, ami az aktuális kérdésemre választ adhatott.
Miért nem tudok önmagam lenni egy erős, férfi szerepét megélő, felelősségteljes Férfi mellett, aki tudna vigyázni rám, és aki mellett biztonságban lehetek?
A történet egyből megjelent. Az Istenként imádott Apám a feszültségtől épp már ott volt a robbanás határán. Még nem látta ilyennek őt a pici lány. És ami a legfélelmetesebb volt, hogy hiába kiabált apukáját kérlelve, hogy nem akar vele menni, az apa idegességében kérdezés nélkül, az erőfölényét kihasználva, akaratán kívül beráncigálta a kicsi lányt az autóba, majd hazavitte, és a szobájában a megszeppent, síró kislányt magára hagyta.

Ez az élet? Ilyet is tud a férfi, aki mellett eddig csakis biztonságot éreztem? Az addig ismert világ összedőlt bennem.
Meg sem kérdezte, miért szeretnék még a játszótársaimmal maradni, pedig én elmagyaráztam volna neki. És az sem értem, ő miért volt ilyen erőszakos velem? Valami rosszat tettem?

Egy dolog biztos: az erős férfi veszélyes!

Mert bármikor használhatja az erejét ellenem. És az fáj. Mindenhol fáj.

Az ősbizalomnak köszönhetően oldottuk a félelmet, és felülírtuk a történetet. Apu ugyanúgy sietett persze, de elmagyarázta ezt türelmesen nekem, és megkért, hogy köszönjek el a játszótársaimtól, mert most kivételesen az óvodából korábban haza megyünk. Az úton pedig megkért, hogy amíg Anyu haza nem érkezik, próbáljak meg valamelyik játékommal önállóan játszani. És én értettem, felfogtam mindent, és mivel jót akartam a szüleimnek, a kérésnek megfelelően viselkedtem. Mert szerettem az Apukámat, és mert egyenrangú félként kezelt, vagyis ÉRTÉKELT ENGEM!

A felülírásnak hála, most már ezt az érzést hoztam magammal.
Lányos apák! Ti a kislányotoknak Istenek vagytok, és a biztonság maga! Vigyázzatok erre a törékeny pozícióra, és kezeljétek a kincseket hercegnőként, hogy egyenes út vezessen nekik a királynőséghez!

A Szárnyalás Műhely alapeleme az ősbizalom, mely mindegyik részben megjelenik, hasznosítjuk, és magunkban a jelenlétét lépésről-lépésre fokozzuk.

Helyrehozzuk azt, ami az út alatt elveszett.