A felgyorsult az idő illúziója

Agyonzsúfolja a ma embere a napjait. Nem jószántából teszi, hanem mert divat, és diktálják neki. Elvárás. Mert ez a természetesnek mondott mostanság. Tele információkkal, és tetteknek álcázott időpazarlással. Futni ide, eleget tenni annak, megfelelni itt, csak éppen nem önmagunknak. Vagyis azt érezzük, magunknak, de higgyük el, ez csak egy külső betáplált program.
Szinte mindenkinek van már okostelefonja, rajta számtalan applikációval. Jóformán már mindent el tudunk intézni itt: bankolhatunk (épp ma hívtak a banktól vagy huszadjára, hogy aktiváljam már az appjukat. Nekik biztos jó lenne, könnyebben keverednék pénzköltésbe, de nekem nem hiányzik egy cseppet se.), ismerkedhetünk, véleményezhetünk, rendelhetünk, filmet nézhetünk, szórakozhatunk, és egy csomó mindenre megoldás, ELVILEG. És mégsem könnyebb az életünk, mégsem tudunk többet foglalkozni magunkkal, a szeretteinkkel, és azzal, ami építene, feltöltődést jelentene. Térjünk már észhez!

A facebook egyre több funkciójával „szolgálja” az „igényeinket”. Mondjuk én már azt sem szerettem, hogy hanggal jelezte, ha valaki üzenetet írt nekem. Egy napig bírtam a pittyegéseket, és már kapcsoltam is ki. Szinte egy gondolatmenetet sem tudtam befejezni úgy, hogy egy pittyenés ne szakította volna félbe egy bejövő e-mail, vagy facebook üzenet miatt. Minden app szépen ment a kukába, vagy némításra ítéltem. Had ne álljak már mindig, mindenki rendelkezésére! Had döntsem el én, hogy mikor kívánok a levelekkel foglalkozni, had osszam be a saját(?) szabadidőmet én magam. Aztán valami frissítésnek hála a tablet már azt is csilingelte, ha valaki posztolt valamit. Márpedig ez elég gyakori. Rászántam pár órát, mire ezt a KÉRETLEN funkciót meg tudtam szüntetni.
A napokban vettem észre, hogy most már a Messengeren is lehet posztolni (vagy mi), tehát ott is a divat szerint naprakésznek kellene lenni. Ebből a versenyből is kimaradok. Mint ahogy az Instagram napjaiból is. Valahogy regisztráltam, és azóta is küldik az értesítőket, de kérdem én, hány órát gondol a facebook és az Instagram magának belőlem?
Észreveszitek, hogy még mit jelent ez? Az egót építik kőkeményen! Az ego pedig könnyedén kiszámítható, megvezethető, felhasználható. Nem mellesleg tovább növeli az önmagadtól való távolságot. Nem baj, a depire is nagy piac épül, a sok kompenzáló pénzköltés ugyanazt a kasszát tömi meg végül.
Múltkor egy cikkre akadtam, ami arról szólt, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy az Instán népszerű legyen a vállalkozásom. Összeadva a facebook igényeivel, szinte nem lenne mire vállalkoznom a sok teendő mellett, mert arra már végképp nem maradna se időm, se energiám, se kedvem.

Mi ez tulajdonképpen? Egy lehetetlen versenyt hoztak mesterségesen létre, mellyel a tempót tartani egy agyrém és kiégés nélkül képtelenség. Még köszönöm, van emberi életem, és azt az instán és a fészen kívül képzelem el.
A fiatalokat sajnálom csak, akik a megosztott és előtte persze agyonretusált selfiek like számától teszik függővé az önbecsülést, és ebben a hatalmas versenyben kénytelenek szocializálódni, mely még egy felnőtt, stabil személyiséget is rendesen igénybe vesz. A social média irányítja a gondolataikat, és az értékes figyelmet gondosan felfűzi a facebook és az instagram illúzióvilágára. Pedig a figyelem alkotásra, teremtésre lenne képes! Fel is használja ezt az erőt a divatdiktátor rendszer….
Vigyázzunk rájuk! Ennél értékesebbek a gyerekek, a kis és nagykamaszok, a huszonévesek, akik még kiszolgáltatottak, mert most vannak kialakulóban. Adjatok nekik sikerélményekre lehetőséget a mobiltelefon és a közösségi médián kívüli világban. Döbbenet, ami itt megy. Ha így folytatódik, egy teljes generációt teljesen kiszolgáltatottá tesz.
Közben az Égi mestereimtől azt az instrukciót kapom folyamatosan, hogy a teendőimet csak heti 3 napra tervezzem, hogy közben az ihletettség áramlatával iránymutatás érkezhessen. Mert nem lehet lefixálni az új energiát, az kérem szépen spontán. Az ihlet által jönne a legtöbb kreatív ötlet, ami a facebook és társai által gerjesztett zajban és rohanásban egyszerűen lehetetlen. Ideje átreformálni a saját (?) életünket és igényeinket, és felülemelkedni a mesterségesen gerjesztett divatrendszeren.
Hogy hogyan?
Úgy hívják: BELSŐ FIGYELEM. Ezt csak csendben lehet.